Tűzoltó barátságok
Várakozással, készülődéssel teli napok voltak előttünk. Augusztus 17-én megérkeztek vendégeink, testvérvárosunkból Szovátáról. A fiúk négyen érkeztek, mind önkéntes tűzoltók. Lelkesen nekivágtunk a hosszú hétvégének.
Első estéjükön elfoglalták a gyönyörű, jól felszerelt szállásukat majd részt vettünk az éjszakai fürdőzésen, ami nagy élmény volt számukra.
Másnap korán keltünk, egy finom reggeli után séta a tűzoltóságra, ahol már messziről lehetett érezni a készülő marhapörkölt ínycsiklandozó illatát. Amíg az ebédet vártuk, barátainknak megmutattuk Mezőberényt kicsit másképp, a magasból. A létrás szerrel az egekben jártak, ahonnan az egész város tökéletesen belátható volt. A finom ebéd után a strandon ejtőztünk.
A következő napon, Békéscsabán jártunk a Tűzoltóságon, ahol parancsnokunk Csávás Tibor mindent, mindenről töviről hegyire elmondott, megmutatott nekünk és kollegáiknak egyaránt. A fiúk minden percét élvezték, sok hasznos dolgot tanultunk és új felszerelésekkel ismerkedünk meg. Később Gyulára látogattunk, ahol egy kellemes ebéd után megnéztük a neves történelmi helyeket. A fárasztó napot egy hangulatos, ízes szalonnasütéssel zártuk, ahol a mezőberényiek többsége ízelítőt kaphatott vendégeink csodás népi dallamaiból.
Kedden, a strandon kezdtük a napot, ahol kis játékkal, mókával ütöttük el az időt a felvonulásig. Egy finom ebéd után már érezhető volt, lassan ennek a napnak is vége, és sajnos hamarosan el kell köszönnünk egymástól. Ezért igyekeztünk minden pillanatot megélni. A tűzijáték után még a Berényi Napok hangulatát élveztük, majd egy hosszas jó kedvű beszélgetős estét töltöttünk a tűzoltóságon.
Szerdán pedig eljött az elköszönés ideje, egy közös reggeli után visszatértek szállásukra, elcsomagoltak. A tűzoltóságon ölelések és kézfogásokban gazdag búcsú tudatosította bennünk, eltelt az a kis idő, amit együtt tölthettünk. Az ajándékok, jókívánságok átadása után még néhány közös kép, majd elindultak a hosszú útra hazafelé. Előtte azonban megígértük egymásnak, hogy hamarosan újra találkozunk, és újabb közös emlékekkel gazdagítjuk barátságunk fotóalbumát. Még napokig emlegettük milyen jó volt mikor… és milyen jó volt az is... Szerencsére az internet segítségével nap mint nap tarthatjuk a kapcsolatot, ahol minden alkalommal elmondjuk egymásnak, alig várjuk a viszontlátás pillanatait. Újabb, erős barátságok születtek, a barátságunk tüze pedig ég, s ezt még mi tűzoltók sem olthatjuk el!
Lakatos Mónika
Önkéntes tűzoltó
Tisztelt Látogató!
