Hogy soha ne feledjük! – könyvbemutató
„Hogy soha ne feledjük!” című könyvét maga a szerző, Körösi Mihály helytörténész mutatta be 2022. október 27-én a városháza dísztermében. A kötet alcíme: „A Szovjetunióba jóvátételi munkára elhurcolt Mezőberényiek emlékezete”. A kiadvány ez évben jelent meg a Mezőberényi Német Hagyományápoló Egyesület jóvoltából.
Frei Zita, a Német Nemzetiségi Önkormányzat, Mezőberény elnöke köszöntőjében elmondta, a könyvvel hozzá kívánnak járulni Mezőberény helytörténetének bővítéséhez, segíteni a tanárok és diákok tájékozódását. Siklósi István polgármester megnyitójában hangsúlyozta, a kötetnek Mezőberény értékei között a helye. Köszönetet mondott Körösi Mihálynak a könyv megírásért, illetve az egyesületnek a kiadásért.
Körösi Mihály hangoztatta, a mezőberényi németek között éles megosztottság alakult ki. A Volksbund tagjai a németségüket hangsúlyozták, a Hűség a Hazához Mozgalom tagjai pedig bár német nyelvűnek tartották magukat, de kifejezték a magyar kötődésüket. A három párt – a kisgazda, a szocdem és a kommunista – képviselőiből álló úgynevezett kistanács feladata volt a német lakosság összeírása, majd ezt még az orosz községi parancsnokság átvizsgálta. A visszaemlékezők szerint a válogatásba erősen beleszólt a helyi tolmács, és a berényiek kárára.
Körösi Mihály érdekességként megemlítette, aki maga helyett két személyt ajánlott, azt nem vitték el. Előfordult, hogy névazonosság miatt évekig más szenvedett. Monostori (Maász) Márton tanító bejárt a községházára, kérte, hogy a Hűség mozgalom tagjait nem vigyék el, végül ő is az elhurcoltak közzé került. Mivel a volksbundosok nagy része már a front megérkezése előtt elmenekült, ezért a Hűség mozgalom tagjaiból 163-an, a Volksbundból csak 17-en kényszerültek málenkij robotra. A berényiek nagy része a krivojrogi vasbányába, illetve a sahti-novosahti szénbányába került. A szörnyűséget jellemezően azok élték túl, akik lélekben erősek voltak. Nagy részük az 1947-es választások előtt jöhetett haza, a mezőberényiek közül 506-an tértek vissza, 53-an elhunytak. Más településeken ez az arány rosszabb volt. A visszaemlékezők megemlítették, hogy viszonylag korai hazaérkezésüket Szabó Árpád kisgazda politikusnak köszönhették. Valamennyi hazatérő előbb a debreceni fertőtlenítő intézetbe került. Itt megvizsgálták őket, a rossz étkezés miatt jellemző volt a foghiány, fogszuvasodás, illetve a tüdő- és szívpanaszok.
A megvásárolt köteteket a szerző dedikálta.