A hit jövőképet ad
A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának Antropológiai és Filozófiai Tudományok Intézete és a Tokaj-Hegyalja Egyetem – a Magyar Pünkösdi Egyház Országos Cigánymisszió és a Cigány Módszertani Kutató Központ meghívására – június 24-28. között kutatást végzett Mezőberény Delhi városrészében. Ennek eredményéről az épülő templom előtt tájékoztatták a sajtót.
Surman László, a misszió és a módszertani központ igazgatója elmondta, előbb a Miskolci Egyetemmel kötöttek átfogó megállapodást olyan kutatásra, amely tudományosan megalapozza a romák felzárkóztatásának stratégiáját. Később hasonló megállapodás született a Tokaj-Hegyalja Egyetemmel is. A módszertani központ egyrészt a jó bevált gyakorlatokat modellként kívánja népszerűsíteni, másrészt a tudomány eszközével szeretnék bemutatni, hogy a Jézusba vetett hit hogyan változtatja meg a hívők gondolkodását, tevékenységét, kapcsolatait. Surman László szólt arról is, a mostani kutatást szeretnék öt év múlva megismételni, hogy lássák, ez idő alatt honnan hová jutottak.
Dr. Kotics József, a Miskolci Egyetem intézetének igazgatója hangoztatta, intézete régóta foglalkozik a romák és nem-romák együttműködésével. Makó Honvéd városrészén 2015-ben jártak, ott dolgozták ki komplex módszerüket, amely átfogó képet nyújtott az ott élőkről. Tavaly Békés Párizs telepén végeztek kutatást, most pedig itt. Mindhárom szegregátumban 400-500 lakos él, nagyságát tekintve könnyen megismerhető és áttekinthető népesség.
Az igazgató hangsúlyozta, alapvető megállapításuk, hogy a köztudatban sematikus kép él a romákról. Például a Honvéd városrészről azt gondolták, ott csak romák és szegények élnek, és kiderült, a népesség kétharmada nem cigány, illetve nem szegény minden ott élő. Párizsban is nagyon differenciált képet találtak, ott túlnyomóan valóban romák élnek, de nagyrészük nem szegény. Azt tapasztalták, ahol mély szegénység van, ott a lakosok helyzetüket kilátástalannak látják, nincs jövőképük. Ebben a helyzetben nagy változást hozott a Pünkösdi Egyház megjelenése, és a megtérések nyomán döntően javult az életminőség.
Dr. Kotics József a Delhiben végzett kutatásról elmondta, a városrészben 116 lakás található, abból öt-hat üres, hallgatóival kilencven háztartásban jártak. A városrész 1965-ben épült fel, a lakosok az elmúlt évtizedeket hanyatlásként élték meg. Ebből a depresszióból mozdította ki őket a templom építése, várakozással tekintenek a munka befejezésére. Az itt élők fele úgy nyilatkozott, hogy elmegy a felavatására. Eddig 11-en tértek meg, a lakosság negyven százaléka azt mondta, hogy bekapcsolódik az egyház életébe. A megkérdezettek fele mondja magát szegénynek, de valójában az aktív korúak harmadának nincs rendszeres munkája, ők szociális ellátásból és alkalmi munkából élnek.
Dr. Gulyás Klára, a Tokaj-Hegyalja Egyetem adjunktusa és interkulturális referense elmondta, a szülők oktatáshoz való viszonyát és a gyerekek oktatási helyzetét tárták fel. Hangoztatta, a szülők nagy része 8. általános iskola végzettséggel bír vagy annyival sem. Kevesen rendelkeznek szakmával, a telepen élők között nincs diplomás. Nem jellemző, hogy a szülők tudják segíteni a gyerekeket a tanulásban, a gyerekek szabadidejüket a tévé és a számítógépes játékok töltik ki, illetve a telepen közösen játszanak.