Orlai 200
„Orlai 200”
Orlai Petrics Soma festő, aki Mezőberényben született 1822. október 22-én.
Mezőberény Város Önkormányzata Orlai születésének 200. évfordulója alkalmából "Orlai 200" címmel programsorozatot állított össze, mely arra hivatott, hogy a település lakói megismerjék életét és a méltán elismert festő munkásságát.
Az emlékév első rendezvénye: január 22. Magyar Kultúra Napja
A záró program a festő születésének évfordulóján október 22-i héten.
Kérjük Önöket kövessék figyelemmel a programokat, emlékezzünk együtt városunk szülöttének évfordulójáról.
Orlai Petrics Soma
Orlai Petrics Soma felvidéki eredetű evangélikus szlovák családban született 1822. október 22-én. Édesapja, Petrics Sámuel módos csizmadia, az árvák patrónusa volt. Lakóházuk a műhellyel a mai városháza helyén állt. Édesanyja (Salkovics Karolin) révén Petőfi Sándor másod-unokatestvére volt. A költő több ízben is ellátogatott Mezőberénybe Petricsékhez.
1802-ben alakult Mezőberényben a megye első evangélikus „gimnáziuma”, mely a korabeli gimnáziumok élvonalába tartozott, itt kezdte meg felsőbb iskoláit a leendő festő. A nyári szünetet Ostffiasszonyfán töltötte, ahol megismerkedett Petőfivel, aki a szünidő után beállt katonának. Orlai Sopronban majd Pápán folytatta tanulmányait. A pápai évek alatt gyakran Orlai bérelt szobájában tanult a három barát, a festőnek készülő Jókay Móric, a katonából diákká lett Petrovics Sándor, aki színészi babérokra vágyott, míg Petrics Soma híres íróként képzelte el jövőjét. Verseikkel, elbeszéléseikkel mindhárman szép sikerekkel vettek részt a magyar nyelvet népszerűsítő képző társaság munkájában.
Tanulmányai befejeztével 1844-ben jogi pályán helyezkedett el Békés vármegyében. Festegetett is. Petőfitől tudjuk, hogy mint egy festő, hosszúra növesztett lobogó szőke hajjal járta a vidéket. Petőfi egyik levelének tréfás megszólítása: „Barátom Rafael en miniature!”
1846-ban Pestre ment jurátusnak. Látogatta Marastoni Jakab festőiskoláját, életre szóló barátságot kötött Than Mórral, megismerkedett Barabás Miklóssal. A mezőberényi kötődésű Wenckheimné Orczy Terézia anyagi támogatásával 1846-48 között Bécsben az akadémián tanult, majd Wladmüller iskolájában, ahol portré és életkép festészetben lépett előre. Tanulótársai között említhetjük a békéscsabai Haan Antalt, Madarász Viktort, Zichy Mihályt, aki később az orosz cárok udvari festője lett, őt a grúzok is „nemzeti festőjüknek tekintették”. Waldmüller 1848 áprilisában levelével a felelős magyar minisztérium figyelmébe ajánlotta a tehetséges Petrics Somát.
1847-48 telén fogott hozzá első jelentős, nagyméretű, történelmi témát feldolgozó művéhez, az István király és az orgyilkos címűhöz, mellyel megteremtette a történelmi festészet műfaját Magyarországon. A forradalom, a szabadságharc hazahívta őt is. Úgy tudjuk, hogy Guyon seregében harcolt, meg is sebesült, hazatért Mezőberénybe. 1849 júliusában Petőfi a családjával Petricsékhez érkezett. Orlai lefestette barátját, ekkor készült a Petőfi Mezőberényben című műve is, melynek változatai a Petőfi-kultusz részévé váltak.
1850-ben nagy elismerés érte, Kubinyi Ágoston a Nemzeti Múzeum számára megvásárolta a Szent István festményét és életrajzot kért a festőtől a múzeum számára. Még ebben az évben Münchenbe indult Wilhelm von Kaulbach-hoz, az akadémia igazgatójához festészetet tanulni. Németországban ismerkedett meg Eötvös Józseffel, a korábbi és későbbi kultuszminiszterrel, akiben támogatóra talált. Münchenben alkotta monumentális történelmi festményét A Mohácsnál elesett II. Lajos testének feltalálása címűt. A képet a Műegylet tárlatán mutatták be, kiállítása meghozta mindazokat a gyötrelmeket és örömöket, melyet egy alkotó megérhet műve fogadtatása alkalmával. Debrecenhez kötődik A mohácsnál elesett II. Lajos testének feltalálása című festményének újabb bemutatása mellett azon portrék kiállítása, melyek témaadói a civis város polgárai, a szabadságharc résztvevői voltak. Ezzel is újat hozott a mezőberényi festő: ez volt az első egyéni gyűjteményes tárlat Magyarországon. Festett Békés megyében is, nem csak portrékat, de vallási témájúakat is, Mezőberényben, Békésen látható néhány közülük.
Korábban is használt művészneve 1853-tól vált hivatalossá. 1853-54 között Bécsben tanult Karl Rahlnál, Lotz Károllyal. 1854-ben vette feleségül Névery Annát, az esküvő után Pestre költöztek. Festői pályája felfelé ível, rendszeresen részt vett a Műegylet kiállításain, képeit sokszorosították. Megfestette hazánk első művelődéstörténeti képét Kazinczy és Kisfaludy találkozása címmel. Meghatározó szerepe volt (a jogban jártasként is) a Magyar Képzőművészeti Társulat létrejöttében. A társulat ülésén olvasta fel tanulmányát A festészet és a költészet rokonságáról címmel.
1862-ben itáliai tanulmányútra készült. Festői sikerességét az ’62-es londoni világkiállításra küldött festménye a Milton, leányainak az elveszett Paradicsomot diktálván, illetve az 1869-es müncheni nemzetközi kiállításon is bemutatott, jelenleg a Városháza dísztermében megtekinthető Coriolanus kompozíció bizonyítja. 1848-hoz való hűségét a Társulat koronázási (1867) kiállításán bemutatott Attila halála című festményével bizonyította. Az első hazai történelmi körkép megalkotása is a nevéhez kapcsolódik, ez az 1864-ben alkotott Emese álma című.
Sajnos egyre inkább elhatalmasodott rajta tüdőbetegsége, folyamatos fejfájások gyötörték. 1877-ben meghalt leánya, Mariska, 1878-ban orvosnak készülő fia, Gyula. Feleségének lába a téli temetői térdepelések miatt „csúzt kapott”, amputálni kellett s belehalt. Orlai három héttel élte túl felesége halálát, 1880. június 5-én, életének 58. évében meghalt. Sírja fölött korábbi tanulótársa, barátja Jókai Mór mondott búcsúbeszédet.
Orlai Petrics Soma azon nagy, ha nem a legnagyobb, mezőberényiek közé tartozik, akik a magyar művészettörténetbe nem csak alkotásaikkal, hanem művészetformáló- megújító tevékenységükkel is beírták nevüket. Festményei tanúskodnak hűségéről Petőfihez, 48 eszméihez, a hazafi Orlait mutatják. Választott témáiban a történelmi múlt mellett az események sodrába kerülő ember lelki küzdelmét, választási lehetőségét, gyakran kényszerét mutatja be a jó és a rossz, az erkölcsileg helyes és helytelen között.
Büszkék lehetünk a mezőberényi születésű Orlai Petrics Soma művészre azért is, mert az által kezdett úton indultak tovább olyan festőnagyságok, mint Munkácsi Mihály vagy Székely Bertalan.
Körösi Mihály
Tisztelt Látogató!
