Emlékeim
A Mezőberényi Szlovákok Szervezete szervezésében és a három történelmi egyházközség szolgálatával az idén is megrendezésre került vasárnaponként az adventi gyertyagyújtás, de élményt jelenten a négy templomi koncert is.
A negyedik hétvégén, 2021. december 18-án szombaton a II. kerület Evangélikus Egyházközség orgonáján Pálúr János orgonaművész csodálatos koncertjét élvezhettük. Amikor a kottás füzetében művész úr a lap aljához ért, villámgyorsan lapozott, ennek láttán bennem régi emlékek jöttek elő. Nagyon régi emlékek! Az általános iskola harmadik osztályos tanulója voltam, és idős Ponicsán Ádám kántortanító tanított minket. Ezzel kapcsolatban osztom meg emlékeimet.
1947. őszén egyházunknál úgynevezett vasárnapi iskola kezdődött, ezeken az alkalmakon sok általános iskolás korú gyermek vett részt, így én is. A foglalkozásokat tanfolyamot végzet oktatók vezették. Itt bibliai történeteket, egyházi énekeket tanítottak nekünk, vallásos nevelést kaptunk, úgy, mint az akkori egyházi iskolákban. Több ízben szerepeltünk, az alábbi fénykép is ilyen alkalommal készült. A felső sor jobb szélétől a negyedik én vagyok, mint virág, a középső sor bal szélén a barátnőm, mint pillangó, amit a ruhájára ifjú Ponicsán Ádám tanító úr festett, aki a parókián lévő oltárképet is. Ő tanított minket második osztályban, a harmadik osztályban édesapja, idős Ponicsán Ádám kántortanító, akinek az is feladata volt, hogy a reggeli istentiszteleteken (molidbán) orgonáljon. Ilyenkor magával hívott a templomba, és orgonáláskor, amikor a kottás füzetben a lap aljához ért, nekem kellett lapozni. A művész úr mellett nem volt, aki lapozzon, de megoldotta egedül.
Régen sokan jártunk vasárnapi iskolába, és sok szülő, nagyszülő, egyháztag a templomba, nem volt ennyi üres pad az intentiszteleteken, mint mostanában. Sokszor elgondolkodom azon, hogy elődeink, szlovák őseink felépítették templomunkat, benne a híres orgonát, oltárt, csillárt, padokat, és azok nagy része istentisztelet idején üresen áll. Pedig rohanó világunkban jó kicsit elcsendesedni, együtt imádkozni, lelkiekben gazdagodni.
Balogh Andrásné
(Az írást a szerző a Mezőberényi Hírlap januári számba szánta, de az helyhiány miatt kimaradt.)