Hitélet – „Itt van az ősz, itt van újra…
…szép, mint mindig énnekem, Tudja Isten mi okból, szeretem, de szeretem”. Petőfi sorai jutottak eszembe, amikor leültem, hogy a szokásos felkérésnek eleget tegyek, írjak valami lelket erősítőt, bátorítót városunk lapjába. (Megyjegyzés: az írás a Mezőberényi Hírmondó felkérésére született.)
Mi, lelkészek hétről hétre ezt próbáljuk tenni szószéken, hittanórákon, bibliaórákon, ravatalnál, keresztelő kancsóval a kezükben. Embereket szeretnénk erősíteni, amikor személyes beszélgetésekben, vagy kisebb csoportokban hangzik felénk sok panasz, fájdalom, keserűség. Mert a világ dolgai a legnagyobb nyárban is tudnak őszies, sőt, akár téli hangulatot kelteni az emberekben. Kell, hogy legyen valami kapaszkodó számukra, mert a keserűség, mint alaphangulat, a bizonytalanság, mint jövőkép, nem éppen derűt sugárzó érzések.
A természet körforgásának évről évre visszatérő rendje szerint újra itt van az ősz, legalábbis a mi életterükben. 4-5 ezer kilométerrel délebbre nem ismerik ezt a fogalmat, mert ott mindig nyár van. Pedig az ősznek üzenete van az ember számára. Évről évre eljön a betakarítás, a számadás ideje, ami fontos mérföldkő életünkben. Eljön a természet pihenésének ideje, ami az embert is arra készteti, hogy egy kicsit fogja vissza magát. Mert hajlamosan vagyunk erőnk felett szüntelenül csak dolgozni, hajtani, robotolni remélt céljaink eléréséért. Isten arra tanít minket, hogy jó, ha tudunk lassítani, pihenni, visszatekinteni, erőt gyűjteni. Hosszútávon ugyanis ez a kifizetődő az ember számára. Ha nem éli fel a tartalék energiáit. Ha gondol a jövőre is. Tudom, ez az oktatásügyben nem így van, de tanulók és pedagógusok már hozzászoktak ehhez. Mert vannak, lehetnek az életnek olyan szakaszai is, amik nem a természet körforgásához igazodnak. Azokhoz is megtanultunk alkalmazkodni.
A keresztyén ember számára az ősz a hálaadás ideje. A visszatekintésé, mit tett jól, mit kellett volna másképp csinálni. Rálát arra, hogy övé volt a munka, de az áldás arra Istentől jött, ahogy azt a 127. zsoltár írja. De amikor mindezeket elvégezte, akkor jöhet az az időszak, ami az időjárási viszonyok, a hosszabbodó sötét nappalok ellenére mégis a lelki tavasz ideje. Adventi várakozás töltheti el szívét. Készülhet arra, hogy a megtestesülés csodáját, Jézus Krisztus születését méltóképpen ünnepelje. Az északi féltekén, ahol élünk, a karácsony téli időre esik, ami számunkra a külső hideg ellenére sok melegséget áraszthat. Nincs időnk arra, hogy búslakodjunk, ha valami nem úgy sikerült az év során, ahogy szerettük volna, mert a gyermek Jézusban mindenki megtalálhatja élete legfőbb örömforrását. Csak tőlünk függ, hogy mennyire akarjuk, hogy a külső telünk örök tavasszá, nyárrá változzon ott benn, a szívünk mélyén. Amikor az őszi elmúlás előhozza a fájdalmas emlékeket akár nemzetünk történelmének eseményeiben, akár saját szeretteinkre való emlékezésünkben, ne hagyjuk, hogy azok téli szomorúságba vezessenek minket. A keresztyén ember tudja, hogy a felhők felett mindig süt a Nap. A próbák közepette is számíthat Istenre. Számára az ősz ajándék, mert összeszedheti háláját és odaviheti Isten elé, hogy még nagyobb hittel tudjon rácsodálkozni arra, hogy Jézus Krisztusra mindig számíthat. Ősszel, télen, tavasszal és nyáron is. Mert Ő örök és változhatatlan, ugyanaz marad a Benne hívők számára.
Kívánom, hogy városunk lakói ne a félelemnek és csüggedésnek lelkével induljanak az ősz és tél felé, hanem megtalálják legfőbb reménységüket a Jézusba vetett hitük megélése által. Ennél bátorítóbbat nem tudok mondani.
Papp Tibor
református lelkipásztor
Tisztelt Látogató!
