Kereszt átadása Kerekiben
2021. szeptember 19-én a volt Kerekiben lakók emlékére állított kereszt került átadásra a Körös túlpartján, a volt Vörös Csillag TSZ központnál, a mai Kosjár tanya területén. Az átadón Borgula Györgyné köszöntője után Benyovszky Pál Márton a Szülőföldem c. verset szavalta el, Henger Péter Kereki rövid történetéről szólt, majd Siklósi István polgármester köszöntőjében az emlékek őrzését, a találkozások fontosságát és a találkozási pont jelentőségét emelte ki. A keresztet Benji Atya és Selmeczi Lajos Péter lelkész áldották meg.
Köszönet Kosjár Györgynek a terület biztosításáért, a közreműködőknek a segítségért!
Henger Péter által elmondott beszéd Kereki történetéről:
„Hihetetlen szépség árad a tájból,
interjút készítek régi tanyákról,
a rozsdás szín alatt piheg az élet,
nézhetem a villás farkú fecskéket.”
Kristófné Vidók Margit gondolataival köszöntöm én is megjelent kedves vendégeinket.
Megtisztelő számomra, hogy Önök, Mezőberény határának egyik jellegzetes, sok nehézség közepette is szorgos, összetartó közösségének tagjai, vagy azok leszármazottjai előtt megoszthatok néhány gondolatot Kereki történetével, történelmével kapcsolatban.
Nemes-Kereki, Mezőberény Körösön-túli területe már a középkorban lakott hely volt, de a megtalált régészeti leletek még korábbi időszakokhoz is kapcsolhatók.
Karácsonyi János szerint nevét kerek templomáról, vagy erdőjéről kaphatta, a megkülönböztetés többségében nemes lakosai miatt alakulhatott ki.
1284-es keltezésű első említése egy egyezségben, amely szerint Tarcsa szomszédságában található, Tarcsakerek néven.
A XV. században a Kereky család birtoka volt, később birtokosai sűrűn változtak.
Egy ismert, 1556. évi összeírás alapján, 22 házában mintegy 120-an éltek, római katolikusok voltak.
1580 táján került török kézre, de 1596-ban elpusztult, a második Kereki aztán 1633-1665 között létezett.
1721-ben Harruckern János György kezdeményezésére és költségén a régi templom közelében újra települt, sok nyomorúság közepette közel 10 évig lakták, lakói római katolikus magyarok és szlovákok voltak.
Az 1725. évi összeírás szerint 16 család élt itt, aki részben Békéscsabáról, illetve az ország északi vármegyéiből érkeztek.
Korabeli családnevek: Szujó János (bíró), Cserenyecz György, Látkovszky János, Kukla Ádám, Hornok András, Wrana-Varjú György
Szent-Mihály tiszteletére avatott egyházának szomorú állapotáról Csáky Miklós 1730 nov. 12-iki látogatása után tesz ily jelentést:
„Ha a falak nagysága és az ének nem jelölte volna meg, alig ismertem volna fel az egyházat (templomot)…..
Szél és eső szabadon veri, s valóban inkább a betlehemi istállónak, vagy valami még annál is elhagyatottabb helynek mondhatnám, mint egyháznak.”
A vármegye ugyan megszavazta a helyreállításhoz szüksége összeget, a templomot kijavították, de lakói 1731-ben, a sok árvíz miatt tovább vándoroltak, és Szent György napján megalapították Endrődöt.
Ettől kezdve a gyulai uradalom bérlőknek adta ki Nemes-Kereki határát, majd 1740-től területe Mezőberényhez tartozik.
A XVIII. század végéig főleg legelőként hasznosította a község és a körösladányi uradalom is, területén majorságok (Büngösd, Templomzug) is voltak, tanya akkoriban még kevés állott (Megele Bertalan gazdatiszt volt a kivétel).
A legelők egy részének 1852-1859. közötti kiosztása és feltörése után, a XIX. század végé fele megindult a tanyák építése is, kezdett növekedni az itt élő lakosság száma is.
Minderről már a későbbi kataszteri felmérések és népszámlálások adatai is tanúskodnak.
1900: 600 – 650 lakos, 1910: 870 lakos, 1920: 759 lakos,1940: 835 lakos
A Berénnyel való kapcsolatot bizonyítják Petőfi versei, a Kereki csárda emléke a „régi öregek” elbeszélései nyomán, a Büngösdi csárda bérlőinek adófizetési feljegyzései, a révész és halászbérleti szerződések.
A lakosság számának növekedése szükségessé tette a Kereki iskola megépítését is, amely 1901-től 1914-ig községi, majd az állami elemi népiskola megalakulása után annak kötelékében, később az 1. Számú Általános Iskola irányításával működött az 1960-as évek elejéig, de egy időben Büngösdön is volt tanítás.
A második világháború után, főleg a téeszesítés nyomán a tanyák szerepe csökkenni kezdett, a tanyasi élet kezdte elveszíteni jelentőségét, a kinn élők is inkább a beköltözést (vagy az elköltözést) választották….
A melioráció következtében a dűlőutak régen kialakult szerkezete is átalakult, némelyik el is tűnt, ez a hajdan jelentős lakosságú település-rész fokozatosan elnéptelenedett…A rég volt idők emlékét reményeink szerint a Kereki találkozók, és mostantól ez a kereszt is őrizni fogja az elkövetkezendő évtizedekben.
Tisztelt Látogató!
