Újratelepítési évforduló
Megemlékezés
Mezőberény újratelepülésének
290. évfordulójáról
2012. július 22-én, vasárnap délelőtt 10 órakor ünnepi istentisztelet és megemlékezés volt Mezőberény újratelepülésének évfordulója alkalmából. 1722. július 23-án írták alá azt a dokumentumot, mely szerint kedvező feltételekkel letelepedtek eleink, akiket hamarosan követtek a németek és a magyarok is, így azóta él a jelenlegi Mezőberény. Harruckern báró toborzására Matheidesz Lőrinc és Grenerzius János evangélikus tanítók és Sporer János, a gyulai uradalom jószágigazgatója kötötte meg a letelepedési szerződést, ami után Madarász András vezetésével megtelepedtek ezen a helyen.
Az ünnepi Istentisztelet prédikátora Kondor Péter esperes volt. Ezután következett a megemlékezés szlovák és magyar nyelven is. Előbb Kovács Pál nyugalmazott lelkész szlovák nyelvű visszatekintését hallhattuk a kezdetekről. A helyi szlovák népdalkör is énekelt néhány dalt, sokunk örömére.
Siklósi István polgármester köszöntőjét olvasta fel Lestyán Ádám felügyelő. Ezután Benyovszky Pál Márton szavalta el Petőfi Sándor: Szülőföldemen című versét, mély átéléssel, a szülőváros iránti szeretetet közvetítve.
Körösi Mihály helytörténész folytatta magyar nyelven a történeti megemlékezést a kezdetekről, és az azt követő időkről, ezáltal alaposabb ismereteket kaptunk az eltelt csaknem három évszázadról.
A kép forrása: http://mezobereny2.lutheran.hu/unnep_2012_jul_22/imageset.html
Dr. Novákné dr. Plesovszki Zsuzsanna néprajztudós beszélt szlovákul és magyarul erről az időszakról. Štefan Daňo főkonzul köszöntötte a résztvevőket előbb anyanyelvén, majd magyarul is. Ismét a szlovák népdalkört hallottuk. Együtt emlékeztek meg a német evangélikusokkal, és sokan voltak a református gyülekezetből is. Az ünnepi közgyűlés végén az ajtóknál süteménnyel és ásványvízzel kínálták a távozókat.
„Valamely város felvirágzása azonban nemcsak attól függ, hogy rengeteg kincset gyűjtenek, erős falakat és szép házakat építenek, sok puskát és páncélt készítenek ...- Hanem abban van a város igaz java és felvirágzása, boldogsága, üdve és ereje, hogyha minél több művelt, tudós, értelmes, tiszteletreméltó polgára vagyon. Ezek aztán kincseket és minden jót gyűjtenek, és meg is tudják azokat tartani, és helyesen is tudnak azokkal élni.” (Martin, Luther)
- bpm -
E s e m é n y e k K é p e k b e n
Tisztelt Látogató!
