Kedves Ünnepeltek, Tisztelt Hölgyeim!
Nincs olyan csodája a világnak, mely önmagában mutatná meg lényegét, hiszen minden, amit szemlélünk, valaminek a tükrében, valamihez viszonyítva mutatja meg valódi arcát, igazi értékeit. A fény, a sötétségtől elszakadva jelenti az elbűvölő újat, de a dallamnak is el kell válni a csendtől, hogy szárnyra kelve varázslattá váljon. Az emberi lét valódi értékei is efféle kettősségben bontakozhatnak ki igazán, a kettősségben, mely a teremtés bölcsességével nővé és férfivá formálta az embert. A nemzetközi nőnapon ezen nagyszerű munka, vagyis a teremtés legszebb, legtitokzatosabb és talán túlzás nélkül mondhatom, legszerethetőbb kincsére, a nőre tekintünk az ünnep fényében. A nőkre, vagyis Önökre, akik érzékenységet, harmóniát, kitartást kaptak feladataik mellé, Önökre, akik érthetővé teszik a múltat, szerethetővé a jelent és vágyott kinccsé emelik az önmagukban hordozott jövendőt.
Férfiként létezve általában határozott célok, tervek mentén járjuk be az imént említett idősíkokat, ám talán éppen ezért hajlamosak vagyunk arra is, hogy a bennünket körülvevő világot épp ezen célok néha igencsak szűkre szabott szűrőjén keresztül szemléljük csupán. A világ teljességéhez önmagunk teljességén keresztül vezet az út, vagyis a nő és a férfi megbonthatatlan egységén, egyensúlyán keresztül. Erről szól már az anya-gyermek kapcsolat, ezen egymást kiegészítő harmóniára épülnek a sikeres férfi-nő munkakapcsolatok milliói éppúgy, mint az emberi kapcsolatok legszebbikének, a szerelemnek hatalmas kincsei, energiái is. Úgy lenne igazságos, ha a mindennapok együtt eltöltött pillanatai, dolgos és tanulságos órái mind, mind tükröznék mindazt a hálát és csodálatot, amit férfiként érzünk Önökre, szerteágazó teljesítményeikre gondolva. Ám ezen területek meglehetősen sokoldalúak, emberi létünk minden pillanatát behálózzák, így – valljuk be – a hála, a köszönet kifejezése gyakran áldozatul esik a hétköznapok rohanásának. Pedig nap, mint nap elmondhatnánk: köszönjük.
Köszönjük a szeretetet, a türelmet éppúgy, mint a törődést és a megértést. Hiszem, hogy nem véletlen, hogy ide, a kibontakozó tavasz kapujába került a nemzetközi nőnap ünnepe. A természet újjászületésének optimizmusa, a megélénkülő élet lendülete önkéntelenül is Önöket, hölgyeket juttatja eszünkbe, s éppúgy tisztelettel tekintünk mindannyiukra, mint a tavasz megannyi csodájára. Kívánom, hogy tapasztalják ma ezt meg egy-egy hálás szó, egy szál virág formájában.
Isten éltesse valamennyiüket nőnap alkalmából épp úgy, mint áldásos életük minden percében!
Dankó Béla
országgyűlési képviselő
Tisztelt Látogató!
