Zarándba szervezett túrát az ATE
Tavalyi kirándulásunk szerves folytatásaként, amikor a Kaszója menedékháztól indulva a Hegyes-csúcsot és a Livorszk-csúcsot kerestük fel, most az Alföld Turista Egyesület keretében a hegység és a főgerinc nyugatabbra eső részét jártuk be. A túrára március utolsó napján különösen szép, napos időben került sor.
A bázis most is a Kaszója menedékház volt, innen nyugat felé az S-jelzésen indultunk el a főgerinc felé. Jól jelzett, széles úton haladtunk; bár viszonylag kevés szintemelkedéssel. Gyakran emlegettem azt a bizonyos fekete levest; hiszen mégiscsak 500 méter fölé igyekeztünk. Aztán 350 méteres magasságot elérve egyszer csak letértünk a széles kijárt útról. A következő 1-1,5 kilométeren nagyon meredek emelkedő következett. Többen is a visszafordulást fontolgatták, szerencsére sikerült lelket önteni beléjük. Szép idő volt; így sikerült motiválni a társaságot a főgerinc várható szépségeivel. Zöldülő táj, ébredő természet, stb. A Kocsma-csúcsra érve (nem elírás, valóban ez a hely neve; bár kocsma nincs a közelben…) aztán megnyugodtak a kedélyek. Hosszabb pihenő során sikerült mindenkinek felkészülni az előttünk álló hepehupás gerinctúrára. És örömmel tapasztaltuk, hogy nem csak mi vagyunk lelkes természetjárók. Rajtunk kívül futók, kerékpárosok és motorosok is tiszteletüket tették (ki milyen sportágat kedvel).
A széles gerincutat gyakorlatilag lehetetlen eltéveszteni (DK-i irányban haladtunk rajta). Nagyon kényelmes, könnyen járható; a lombos erdő szerelmeseinek maga a Paradicsom. A „hátránya” is ebből fakad. Kilátás az sajnos nincsen. Égtáj szerint tudtuk, merre van a Zarándi hegység vagy a Nagy-Bihar; de csak a kontúrjukat láthattuk az erdőn át.
Maga a gerinc nem egy nagyobb (hosszabb) plató; hanem emelkedő és lejtő váltja egymás folyamatosan. Persze itt már nem beszélhetünk olyan meredek terepről; mint a gerincre jövet. Több ízben is látta a társaság, hogy van út lefelé (vissza a rajtba). Nagyon jók a jelzések és az információs táblák a Zarándnak ezen a részén (a hegység nyugati harmadában). Javaslatukat többször is elutasítottam; mondván, erről a szép gerincről kár ilyen korán visszamenni a völgybe. Amikor elfáradt a társaság, természetesen pihenőt tartottunk.
Hat órát terveztem a túrára, bőven „szintidőn” belül voltunk. Összességében mintegy 7,5 kilométert töltöttünk a gerincen; ezt elhagyva észak felé a szintén S-jelzésen ereszkedtünk le a völgybe. A feljövetelhez hasonlóan ennek a szakasznak is megvolt a maga meredek (nagyon meredek!!!) része, de lefelé már senki nem panaszkodott (milyen érdekes…). Utolsó kilométereinken hosszú, széles völgyben gyalogoltunk, és ismerős terepen; hiszen amikor beért mellénk a K-jelzés, ugyanott tértünk vissza a Kaszója menedékházhoz, mint tavalyi túránk során.
Kis csapatunk élményekkel gazdagon esett össze a busznál; végül senki nem bánta meg, hogy ezt a vasárnapot az aktív pihenésnek (természetjárásnak) szentelte.
Köszönet mindenkinek, aki eljött; folytatás jövőre!
Machata Béla