Tisztelt Hölgyeim!
Az öntudatra ébredő gyermek eszmélésének egyik első gyümölcse a felfedezés, mely szerint a Teremtő nőnek és férfinak teremtett bennünket. Gondolatainkban, érzéseinkben létező belső világunknak éppúgy, mint kézzelfogható külső körülményeinknek végső soron két oldala van.
Két oldal, mely között szakadatlan vándorlással töltjük életünket, úgy mint a jó és a rossz, siker és kudarc, fehér és fekete között. Hogy mikor melyik jelenti a jót vagy rosszat, a pillant dönti el. Az emberiség ezen két arcát, két oldalát legszemléletesebben a női és a férfi lét testesíti meg. Ám amíg a jó létezését erősíti a rossz hiánya, míg a fehér soha nem lehet fekete, addig a férfi és nő soha nem létezhet egymás nélkül. Két világ, két döbbenetesen különböző univerzum ők, melyek mégis csak a másik által válhatnak teljessé.
Meggyőződésem, hogy ezt a világegyetemben páratlan ellentmondást talán csak a csoda képes feloldani. Csoda, amely lelkében megfejthetetlen, mégis elbűvölő, csoda, mely titokzatosságában is vonz és biztonságot ad, majd vezérfonálként, támaszként vezet tovább.
Az emberi kultúra, az emberi lélek az édesanyában, a szerető párban, a gondoskodó nővérben és még számos alakban képes volt formába önteni ezt a csodát: a nőt.
Egyszerűen szólva: nőként Önök hordozzák mindazt, amiért nekünk, férfiaknak érdemes élnünk: biztonságot, jövőt, szeretetet.
Köszönöm, köszönjük ezt Önöknek!
Nem egyszerűen szólva mindezt számos művész: költők, szobrászok, zenészek próbálták már formába önteni.
Egyikük, Weöres Sándor így vall minderről:
„A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet.
A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;
a férfié; minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.”
Tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önöket Nőnap alkalmából!
Dankó Béla
országgyűlési képviselő
Tisztelt Látogató!
