Protestáns közösségek Délkelet-Magyarországon - szimpózium
Mezőberény büszkén vallja magát háromnemzetiségűnek. A város örömmel adott otthont a közös megemlékezésnek – jelentette ki megnyitójában Siklósi István polgármester 2017. október 13-án a városháza dísztermében a Protestáns közösségek Délkelet-Európában címmel a reformáció 500. és a csehszlovák-magyar lakosságcsere 70. évfordulója alkalmából megtartott szimpóziumon, amely az Országos Szlovák Önkormányzat a Magyarországi Németek Országos Önkormányzat, Mezőberény Város és a Pécsi Tudományegyetem Német Történelem és Kultúra Délkelet-Közép-Európában Alapítványi Tanszéke közösen szervezett.
A rendezvényt köszöntötte Wagner Márton, a mezőberényi Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke és Cservenák János, a Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat elnöke.
Dr. Erdész Ádám, a Békés Megyei Levéltár igazgatója a 18-19. században élt közösségformáló evangélikus lelkészekről szólt. Példának említette az idősebb Tessediket, aki Békéscsabán volt evangélikus lelkész. Szigorúan meghatározta, hogy az egyháztagoknak milyen kötelezettségük van a családjukkal, a közösségükkel szemben. A családok életét rendszeresen ellenőrizte. Ha valaki vétett a törvények ellen, annak térden állva kellett bocsánatot kérnie a közösségtől. Így fegyelmezett, az írott és íratlan törvényeket betartó közösség lett a békéscsabai. A Felvidékről és Németországból idetelepült népességben a lelkészek olyan gondolkodást, szokást, mentalitást alakítottak ki, amely sikeressé tette őket.
Dr. Novákné Plesovszki Zsuzsanna, a Károli Gáspár Református Egyetem adjunktusa – Mezőberényből elszármazottként – A mezőberényi szlovákság szerepe a protestantizmusban címmel tartott rövid előadást. Kifejtette, a reformáció különböző ágai küzdöttek egymással, a vita középpontjában a dogmatika és a liturgia állt, a magyarországi németek Lutherhez csatlakoztak. Az iskolai oktatásban a német humanizmus szellemiségét követték.
Szakál Veronika, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum történésze Mezőberény 1919 és 1939 közötti etnikai és vallási életéről szólt. Elmondta, az újra település idején elsőként a szlovákok érkeztek Mezőberénybe, ők a település északi részén telepedte le, másodiknak jöttek a németek, ők középen alakították ki a maguk településrészét, végül a magyarok a déli részt lakták be. Népszámlálást tíz évenként tartottak, a vizsgált időszakban a magyarok száma emelkedett, a két nemzetiség száma pedig csökkent. A népszámlálások alkalmával vizsgálták a magyar nyelv használatát is, 1910-ben a lakosság 89, 1930-ban már 97 százaléka beszélt magyarul.
Dr. Bagyinszky Mária középiskola tanár a kitelepítések mikrotörténeti vonatkozásait elemezte. hangoztatta, a Felvidékről hivatalosan 76600 magyart kényszertettek kitelepítésre, főleg a jómódú családokat. A magyarüldözés és a bizonytalan helyzet miatt valójában ennél többen jöttek el. Berényből 1079 szlovák választotta az áttelepülést, ők vihették minden ingóságukat.
Körösi Mihály tanár Mezőberény és a kitelepítettek kapcsolatáról szólt. Elmondta, az 50-es, 60-as években a kapcsolattartást nehezítette a levelek cenzúrázása, az útlevelek kiadását sokáig az államvédelem intézte, illetve sokáig meghatározták az utazáshoz igénybe vehető valutakeretet is. Ma a városnak hivatalos testvértelepülése Gronau, Münzingen és Gúta.
Dr. Tóth Ágnes, a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezetője arról beszélt, hogy a kitelepítés időszakában az evangélikus egyház hogyan lépett fel a nem magyar anyanyelvű hívei érdekében. Kifejtette, az evangélikus egyház 1945. tavaszától foglalkozott a németek kitelepítésével, azt a zsidók gettóba zárásához hasonlította, és Istennel szembeni bűnnek minősítette. Az egyház a kormánynál kifogásolta, hogy az ítélkezés alapja egy adottság, mégpedig az, hogy az 1941-es népszámláláskor minek vallották magukat. Többször az egyházak közösen léptek fel a kormánnyal szemben, sok esetben választ sem kaptak beadványukra.
A szimpóziumhoz két vándorkiállítás társult. A csehszlovák-magyar lakosságcsere szlovák szemmel című tárlat megnyitóján Hollerné Racskó Erzsébet, az Országos Szlovák Önkormányzat elnöke elmondta, a 70. évvel ezelőtti lakosságcsere családokat szakított szét. Gyakran kapják a szlovákok azt a megjegyzést, hogy ők önként mentek el, de Csehszlovákia akkor rendkívül professzionális kampányt folytatott, ez sokakat megtévesztett. Akkor 73 ezer szlovák települt át, ezt Csehszlovákia sikerként könyvelte el. És épp az a réteg ment el, amely leginkább kötődött nyelvéhez, identitásához, ez a lakosságcsere rendkívül meggyengítette a magyarországi szlovák közösséget.
Heinek Ottó, a Magyarországi Németek Önkormányzatának elnöke a Reformáció Kelet-Európában című vándorkiállítás megnyitóján elmondta, a reformáció tette lehetővé az irodalmi német nyelv kialakulását. Németországban egy bajor és egy északi ma sem érti meg egymást, számukra irodalmi német a közvetítő nyelv.
Tisztelt Látogató!
