Kereki Találkozó 2017. szeptember 03.
Egy letűnt világra emlékeztek Mezőberényben
2017. szeptember 3-án Mezőberényben a Muzeális Gyűjteményben gyűltek össze mindazok, akiknek szoros a kötödése ahhoz a Körösön túl elterülő földrajzi helyhez, melyet Kerekinek neveztek és ma már szinte lakatlan, emlékekben élő vidék. A jelenlévőknek minden gondja, nehézsége ellenére a szabadságot, a fiatalságot, az életet jelentette. Ennek a kötődésnek volt köszönhető, hogy a helyben élők és a környékbeliek mellett, több száz kilométerről is eljöttek találkozóra.
Leginkább ezek az emberek, a valamikor ott élők tudják mit jelent Kereki embernek lenni. Őket érinti meg legjobban a kereki harang hangja, amely hagyományosan az ebéd előtt szólal meg. A közel 150 fő emlékezett mindazokra, akik már nem lehetnek jelen, a tavalyi találkozó óta elhunytakra, közülük Vértes Jánosnéra és Varjú Sándorra, aki a találkozók indulásától segítették a szervezést. Emellett emlékeztek a Kereki lét szépségeire. A horizontig átlátható végtelen tájra, a madarak énekére, a termények illatára, a gyönyörű naplementékre, a természet csendjére, a nyugalomra éppúgy, ahogy a Kereki iskolában zajlott rendezvények forgatagára, a disznótorok hangos jókedvére, mindarra, ami örökre azoké marad, akik átélték az ottani életet. A találkozón jelen voltak leszármazottak, akik talán legfontosabb feladata a hagyomány életben tartása, az emlékek őrzése, hiszen ők tehetnek azért, hogy ne vesszen el a feledés homályában ez a letűnt, csodálatos világ.
A találkozón fotókból összeállított kiállítást tekinthettek meg a jelenlévők, melyek 2012. évtől megörökítették a találkozók hangulatát és őrzik a találkozás pillanatait.
Tisztelt Látogató!
