Évzáró és ballagási ünnepség a Magyarvégesi Óvodában
Kevés olyan jeles nap van egy óvoda életében, amelyet azonos lelkesedéssel várnak a pedagógusok és a gyerekek. Az évzárói ünnepség minden kétséget kizáróan ezek közé tartozik.
Ebben a nevelési évben 60 kisgyermek várta, hogy számot adhasson az elmúlt időszak történéseiről, az óvodában tanultakról. Nehéz volt ezt összesűríteni egy évzárói műsorba, de úgy hiszem, mindenki látta a változást, a fejlődést. Én úgy érzem, elégedettek lehetünk, hiszen kitűzött céljainkat teljesítettük, eredményes nevelési évet zártunk.
Wass Albert szavait idézve „Magyarvégesi Óvodaként az volt dolgunk, hogy hidat építsünk a múlt és a jövendő között. És hogy ennek a hídnak a pilléreibe beépítsünk mindent, amit a múltból a jövendőbe átvinni érdemes.” Ez a célkitűzés lebegett előttünk a Pedagógiai Programunk és az éves munkatervünk összeállítása és megvalósítása során egyaránt.
A kiscsoportosok élete a szülőktől való leválásról, az óvodapedagógusokkal való bizalmas viszony kialakításáról, a közösségbe való beilleszkedésről szólt. A középső és a nagycsoportosok előtt az óvodai nevelésen túl, már kinyíltak az óvoda kapui is. Pedagógiai Programunknak megfelelően ismerkedtünk szűkebb hazánk, a Magyarvégesi táj szépségeivel, városunk intézményeivel, könyvtári és múzeumpedagógiai foglalkozásokon vettünk részt. Elsajátítottuk a magyar néptánc alaplépéseit, ovifoci keretében pedig a futballozás technikáját, de elkalandoztunk a zenei nevelés világába is. Méltó módon megünnepeltük óvodánk alapításának 120 éves évfordulóját. Számos hagyományápoló rendezvényt és ünnepséget szerveztünk a jeles napok jegyében, kézműves foglalkozásokat tartottunk, bemutattuk a kihaló félben lévő népi kismesterségeket, Bábszínházba jártunk, kirándultunk. Elérkezett hát az ideje annak is, hogy az iskola felé kacsingató nagycsoportosainktól elbúcsúzzunk.
Ebben az évben 10 gyermek búcsúzott az óvodától és lépi át szeptemberben az általános iskola kapuját. Igyekeztünk képessé tenni őket az iskolai tanulásra, a társakkal és a felnőttekkel való együttműködésre, az egészséges önérvényesítésre. Tettük ezt, mint mindig, szoros együttműködésben a családdal. A nagycsoportosok és szüleik számára ez volt az utolsó alkalom, az utolsó közös ünnepi együttlét. Ünnep, mely évtizedek óta teremt vidámságot, meghittséget a 120 éves óvoda falai közé. Reméljük, sikerült feledhetetlenné tenni mindenki számára!
Ez az ünnepség azonban nemcsak a gyermekekről szólt. Ez alkalommal Korcsok Györgyné dajka nénitől is búcsúztunk nyugdíjba vonulása alkalmából. Ha az elmúlt évekre visszatekintünk, azt a dajka nénit látjuk, aki végtelen türelemmel, humorral, ösztönös pedagógiai érzékkel, meleg szeretettel terelgette a gyerekeket az óvodában. Bármibe is fogott bele, azt mindig alaposan, precízen, a tökéletességre törekedve végezte el, legtöbbször a gondolatainkban olvasva. Szabadidejét nem sajnálva tevékenykedett a gyerekekért és a Magyarvégesi Óvodáért. Nemcsak munkája, hanem arca, hangja, egész személyisége szervesen összefonódott az óvoda arculatával már sok-sok hosszú évtizede. Gyöngyike néni 35 évet töltött óvodánkban. Kiemelkedő munkássága elismeréseként és méltó lezárásaként számára a „Magyaroviért” kitüntetést adományoztuk.
Szeretném megköszönni hosszú, fáradságos munkáját, szívmelengető szolgálatát, és kívánunk neki egészségben gazdag, izgalmasan nyugodt, hosszú nyugdíjas éveket!
Borguláné Balogh Emese - intézményvezető helyettes
Tisztelt Látogató!
