Telt ház előtt a Marica grófnő
Az Orlai Petrics Soma Kulturális Központ színháztermében a fővárosi Bulvárszínház 2015. január 22-én, a Magyar Kultúra Napján telt ház előtt mutatta be Kálmán Imre Marica grófnő című nagyoperettjét. A színpadon zenekari kísérettel olyan - méltán világhírű - dalok csendültek fel, mint a Szép város Kolozsvár, Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket és a Hej, cigány. A nézők Csengeri Attila, Teremi Trixi, Fogarassy Bernadett, Harsányi Gábor, Fodor Zsóka, Benkóczy Zoltán kiváló alakításában gyönyörködhettek.
Az előadás előtt a Magyar Kultúra Napja alkalmából Körösi Mihály, a képviselő-testület Humánügyi Bizottságának elnöke mondott köszöntőt, megemlékezve a magyar kultúra jeles alakjairól, Mezőberény történetének fontos eseményeiről. Tisztelettel szólt a kultúra mai képviselőiről, a művészekről.
Az eseményről készült fotók a képtárban.
A kulturális központban a következő színházi előadás március 6-án 19 órai kezdettel lesz, ekkor a közönség a Délután a legjobb, avagy a miniszter félrelép című komédiáját láthatja.
Körösi Mihály ünnepi köszöntője:
Köszöntöm Önöket, akik megjelenésükkel is kifejezték megbecsülésüket a magyar kultúra iránt.
Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk gyökereinknek, felmutassuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.
A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát.
1823-ban.
Ekkor már 20 éve működött Mezőberényben az evangélikus gimnázium. Az iskola megkülönböztetett figyelmet fordított egyebek mellett a magyar nyelv tanítására, s adott a megyének, országnak számos kiemelkedő személyiséget. Hogy csak az sz-betűsök közül említsek néhányat: Szakáll Lajost: a megye későbbi főjegyzőjét, az orosházi Székács Józsefet: akit a nemzet papjaként tiszteltek, Szemián Pált: Berény későbbi orvosát, vagy Szántó Albertet, akit a korabeliek csabai szolgabíróként ismerhettek.
1823. január.
Ez év januárjában született a költőóriás Petőfi Sándor, s aki a keresztvíz alá tartotta, Martiny Károly, aki akkor, 17 éves korában, mezőberényi diák volt. Három hónappal korábban született, de szintén 22-én, a magyar történelmi festészet megteremtője, a mezőberényi Orlai Petrics Soma.
Nemzeti kultúránk őrzése, alakítása azonban nem csak személyekhez, hanem inkább közösségekhez köthető. Kultúránkat őrizték meg a falvak hagyományai, az évszakok váltakozásához és az egyházi szokásokhoz, előírásokhoz kapcsolódó, ismétlődő események, neves napok. A különböző mondókák, a nép ajkán születő dalok, s a keze által formált eszközök. És kultúránkat őrizte, alakította a kastélyok és kúriák szervező ereje és műveltsége.
Véletlen egybeesés, hogy a városunk lakói által létrehozott tárgyi és szellemi értéket bemutató kiállítás, a Települési Értéktár éppen a kastélyban található.
Ott is meggyőződhetünk róla, hogy nem elvont dolgokról, hanem valóságos, kézzelfogható, gyakran egész családok megélhetését biztosító tárgyi és szellemi tudást, műveltséget, és a munkához, a mindennapokhoz kapcsolódó erkölcsi értéket is hordozó dolgokról beszélünk nemzeti kultúránk méltatásakor.
E kultúra alapja, legnagyobb kincse a magyar nyelvünk.
Századokon keresztül latin és német nyelven íródtak törvényeink, történelmi krónikáink, latin szó hangzott a templomokban, még a biblia nyelve sem volt magyar. (Károli Gáspár református lelkész 1590. július 20. Gönc) A falvak népe őrizte meg nyelvünket, s néhány írott töredék.
Az egységes magyar nyelv megteremtéséért mintegy 100 éves küzdelem indult a 18. század elején. (1770-es évek elején, s tartott 1872-ig Bessenyei György fellépése – Magyar Nyelvőr megjelenése)
Hosszú küzdelmek után 1836-ban hivatalos, 1844-ben kizárólagos nyelvvé vált Magyarországon a magyar.
Azóta folyamatosan fejlődik, új szavakat alkotunk és más nyelvekből veszünk át szavakat, míg megint mások elfelejtődnek, kikerülnek nyelvünkből.
A ma élőkön is múlik, hogyan él, alakul tovább nyelvünk. Elintézzük-e a köszönést egy hellóval, vagy napszaknak megfelelően köszönünk, megtartjuk-e a tegezés, önözés, magázás változatos formáját, vagy letegezünk mindenkit, lájkolunk-e, vagy tetszésünket fejezzük ki, akár e-mailben, akár sms-ben.
Anyanyelvünk, magyar kultúránk a legfontosabb közös kincsünk, amely megkülönböztet bennünket más népektől, s megőrzése ebben az egyre inkább globalizálódó világban szent kötelességünk, hisz ez népünk fennmaradásának záloga. Erről a mai határainkon túl élők, vagy a más földrészekre kerültek tudnának meggyőzőbben beszélni.
Azt is el kell mondanom azonban, hogy a magyar kultúra nem különb és nem több mint más nemzetek kultúrája, de földrajzi és történelmi körülményei által különleges helyzetű, mert az évszázadok óta velünk együtt élő népek kultúrájának megőrzésében is nagy felelősséggel tartozunk, másrészt pedig a Kárpát-medencében élő népek kultúrája kölcsönösen hatott egymásra, s így az egyik vesztesége a másik kára is.
Ez a megállapítás kiemelten vonatkozik a több nyelvűségét már csak nyomokban őrző Mezőberényre. A különböző nemzeti kultúrákhoz tartozó polgárok hagyományainak, szokásainak megőrzésében, a mai korhoz való alkalmazkodásban számos megoldandó feladat vár ránk.
Most azonban jöjjön a zene! A zene nyelvében nincsen akadálya annak, hogy az emberek megértsék egymást, hogy a szívek és lelkek összekapcsolódjanak. Különösen áll ez Kálmán Imre zeneműveinek egy részére a „kis operákra” az „operácskákra” Mozart szavaival az operettekre, mely műfaj igazi hungarikummá vált a világban a bécsi és a párizsi operett mellett.
És adózzunk méltó elismeréssel a magyar kultúra „hivatásos” terjesztőinek is, a fellépő művészeknek, akik mindent megtesznek azért, hogy a szórakoztatás ürügye alatt a magyar kultúra ápolói, terjesztői legyenek.
Jó szórakozást! Köszönöm figyelmüket!
Tisztelt Látogató!
