Az Orlai ház emeleti nagytermében Ván Hajnalka művészettörténész 2025. augusztus 12-én nyitotta meg a XII. Mezőberény Művésztelep zárókiállítását. A tábor munkájában Bakos Ferenc, Bata Emília, Bácskai Bertalan, Bereznai Péter szakmai vezető, Papp Zoltán és Pataki Ferenc vett részt. Holo Hóbel László az idén nem tudott eljönni, de egy korábban itt festett képét elhozta kiállításra. A közös munka augusztus 3-tól 11-ig tartott, a művészeknek – miként az elmúlt esztendőkben is –a Tópart Vendéglő és Panzióban adott otthont. Az idei tábor témáját a „Lélekben egy” kifejezéssel fogalmazták meg, ez vált a kiállítás címévé is.
Siklósi István polgármester köszöntőjében elmondta, húszon valahány évvel ezelőtt megfogalmazott álom válik most valóra. Ugyanis akkor Bereznai Péter és Bereznai Miklós azzal az ötlettel kereste meg a várost, hogy egy modern galéria számára műtárgyakat ajándékoznak. Most a szitanyomatuk gyűjteményét ajánlották fel Mezőberénynek. A polgármester megfogalmazta, az ajándékozási szerződés tervezetét el is hozta, ha azzal egyetértenek, akkor itt alá is írhatják a dokumentumot.
Ván Hajnalka megnyitójában kifejtette, az alkotók együtt, lélekben eggyé válva termékeny napokat tudhatnak maguk mögött. Működésükbe betekintve kiderült, hogy idén is, mint korábban, a művészek lényegében – személyiségükből adódóan – két tábort képezve alkottak.
Papp Zoltán, Bata Emíliával és Bereznai Péterrel vehető egy csoportba. A berényi Papp Zoltán grafikustól a jó értelemben vett megszokott, múltra utaló, a késő középkor vonalgazdagságát szentesítő vizuális megoldásait, illetve a feszültség és a feloldás ellentétét vonultatja föl. A másik, szintén hazai pályán dolgozó Bata Emília festő ugyancsak merít a múltból, de esetében a távolabbi múlt, az archaizmus a forrás, de emellett inspirálódik a legmodernebb technológiából, sőt, össze is hasonlítja azokat, ütköztet vagy párhuzamba állít. Ebben a helyi teamben említendő Bereznai Péter festő művészete. Bereznai Péter – a művésztelep életre hívója – kötelék a tradíció és a hagyomány folytatása között. Hosszú alkotói pályája során más nézőpontokat is megismert és így hozta meg stiláris döntéseit, vagyis tudatosan minimál. Négyzetei, vonalai, variánsai kimeríthetetlenek.
Holo Hóbel László festő a társaság szellemi társa, aki idén fizikailag nem lehetett jelen, de lélekben itt volt, ezért egy korábban a telepen alkotott festményével képviseli művészetét.
A másik bázishoz tartozó művészek gruppja: Bácskai Bertalan, Bakos Ferenc és Pataki Ferenc. Bácskai Bertalan festő zabolátlanul szülte meg kompozícióit. A hajnaltól induló festések ugyan címadásban a magányt emlegetik, de maximum kontrasztként élhette meg a saját műterem csöndje és az itteni közösség között. Ha csendességet kommunikálnak is e művek, erősek és vitéziek, és – nem utolsó sorban – magas szakmai és erkölcsi mércével bírnak. Bakos Ferenc grafikus ugyancsak képben bővelkedő napokat tudhat maga mögött, ugyanakkor esetében felfedező élményekkel is bírt az ittlét. Munkamódszere eddig a papírhordozót részesítette előnyben, mostanában a vásznat igyekszik megismerni és meghódítani. Hogy képei miként működnek más felületen, vagy akár más téma bevonásával, még számára is izgalmas rejtelmekkel bír. Pataki Ferenc festő hálája érződik e telep és alkotói felé. Önmaga művészetének újramegtalálása, a kompozíciók, színek, témák jóleső üdvözlése saját művein. Egyfajta konstruktív művészetbe zárt automatizmus.
A kiállítás megtekinthető – az intézmény nyitvatartási idejében – 2025. szeptember 30-ig.
Tisztelt Látogató!
