Katonasírok nyomában
A Mezőberényi Helytörténeti és Tájvédelmi Egyesület 2025. március 4-én a Városi Liget bejárására hívta az érdeklődőket, hogy meghatározzák, az 1970-es évek közepéig pontosan hol is állt a szovjet emlékmű. Ez jelenleg a muzeális gyűjtemény udvarán láthatjuk, korábban az egykori úttörőháznál kapott helyet.
Henger Péter, az egyesület elnöke a rendezvényre szóló meghívójában arról írt, a szovjet és velük szövetséges román csapatok 1944. október 6-án érték el Mezőberényt. A katonák nagy része tovább vonult Gyoma és Köröstarcsa irányába, fő céljuknak a Körös-hidak elfoglalását, majd további területek megszerzését tűzték ki. A visszamaradt egységek kezdetben a Liszka-féle házat (Fő út 10.), majd a kastélyt rendezték be parancsnokságnak. Az akkor még létező polgári – ma általános – iskolában katonai kórházat alakítottak ki. Az ott és a környékbeli harcok során elhunyt, elesett szovjet katonák végső nyughelye a ligetben volt 1945-ig pedig. Akkor a sírokat felbontották, a földi maradványokat Dévaványára, a környező településeken elesett szovjet katonák közös temetőjébe szállították. Berényből több mint húszat.
A ligetben, a Madarak Háza előtt Henger Péter köszöntötte az érdeklődők csapatát. Elmondta, hogy a kétkötetes mezőberényi monográfia állításával szemben a második világháborúnak Mezőberényben voltak katonai és polgári áldozatai is. Az egyik 1944 november-decemberében egy szovjet repülős hadnagy, őt először a Dózsa György út végén hantolták el.
A ligetben, az egykori pavilon mögött 1944 végén alakítottak ki katonai temetőt, itt 21, más források szerint harmincnál is több szovjet katonát temettek el, illetve a közelükben négy magyart is. Egyről annyit tudunk, hogy 1945-ben földi maradványait a szülőföldjére vitték. Mezőberényben a második világháborúban összesen hét magyar katona esett el, valamennyinek a személyét ismerjük, kettőt a katolikus temetőben hantoltak el, egynek a nyughelyét nem tudjuk.
Az egykori katonai sírhelyek megtalálásában Henger Péternek Nagy Ferenc volt segítségére, ő – mint az a bejárásnál elmondta – gyerekkorában a Szénáskert 3. szám alatt lakott, így gyakran megfordult a ligetben. Elmondása szerint ez a Madarak Háza mögött volt, a kistársaságnak a helyszínt meg is mutatta. Itt Henger Péter azt hangsúlyozta, hogy az 1945 után itt maradt három katona exhumálásáról, hamvaik elszállításáról eddig nem került elő levéltári adat, akár az is előfordulhat, hogy ma is itt pihennek. A tisztiorvosi szolgálat régi adatait most dolgozza fel a levéltár, talán rábukkannak valamilyen információra, ugyanis a sírok feltárásához kellett a tisztiorvos engedélye.
Henger Péter a szovjet emlékműről elmondta, annak tábláját 1956-ban megrongálták, az úgynevezett felszabadulás 20. évfordulójára, 1964 október 6-ra felújították, majd az úttörőház privatizációja idején telepítették át a mai helyére, a muzeális gyűjtemény udvarára.