3.nap- kedd
“Minden napnak van üzenete az ember számára, rajta múlik, hogy ezt észre veszi e, vagy sem.
A mai napon Szlovákiába tettünk egy kirándulást Balassagyarmatról, hogy megnézzünk két olyan falut, amelyből szintén érkeztek Mezőberénybe, letelepülők.
Úgy gurultunk át a határon, hogy észre sem vettük, csak az idegen nevű településtáblák figyelmeztettek erre. Pribelcébe tartottunk, egy nagyon kedves és hangulatos falucskába, ahol a lelkésznő, gyülekezeti tagok, Polgármester Úr vártak bennünket.
Egy XV. századi erődtemplom kertjében volt a fogadás finom süteményekkel, kávéval. A templomban a lelkésznő elmesélte az épület történetét, majd arra kért bennünket, hogy miután ők elénekelték szlovákul az evangélikus himnuszt, mi is énekeljük el magyarul. Hát..., részünkről ez elég vérszegényen sikeredett, pedig jó néhányan valljuk magunkat evangélikus hitűnek. Igen, eléggé eltávolodtunk Istentől, pedig ha tisztelni akarjuk őseinket, az ő szellemiségüket is tisztelnünk és követnünk kellene...
Ők a hosszú úton RÁBÍZTÁK magukat Istenre, és miután megérkeztek Mezőberénybe, első dolguk volt, hogy HÁLÁJUK jeléül templomot építsenek. Ez volt a mára szánt üzenet, talán Tőlük...
Ezután egy homokbányát néztünk meg a falu határában, mely sok érdekességet rejteget. /cápafogak/.Késő délután érkeztünk meg a másik szlovák faluba Zoborba.Ide is elkísért bennünket a Mezőberényi Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat két képviselője és nagy segítségünkre voltak a nyelvi nehézségek leküzdésében a Lelkész Úrral folytatott beszélgetések során.
A terep ma sem volt könnyebb, alattomos emelkedők, őrült szél, / volt, hogy még lefelé is erőlködve kellett tekerni/. De azért meg volt a részegítő száguldás mámora is...Ja, és 78km.
- Váradiné Mancika, fotó: Körösi Mihály
Tisztelt Látogató!
