Mezőberény központjához közel, mégis nyugodt helyen található a szikes vagy más néven Medvefejes-tó. A különleges madárrezervátum számos védett és fokozottan védett faj vonulási-, gyülekező-, alkalmi előforduló- és szaporodóhelye. A természeti értékek iránt érdeklődők a környezetbe teljesen illeszkedő madármegfigyelőből kísérhetik nyomon a madarak életét. A madármegfigyelő a Körösök lágy ölén c . projekt keretében készült 2007-ben.

A területtől néhány méterre parkoló, a családosokra is gondolva pedig játszótér is épült.

Megközelíthető a 47. sz. főútról, Köröstarcsa irányába haladva a Tulipán utca felöl.

A mezőberényi szikes tó országos jelentőségű, védettséget élvez az 1997. január 1-jén életbe lépett természetvédelemről szóló törvény alapján, mely szerint külön védetté nyilvánítási eljárás nélkül (ex lege) védett természeti értékeink közé sorolják a szikes tavakat. A védetté nyilvánítást az indokolta, hogy a Kárpát-medencében egykor nagy kiterjedésű vizes élőhellyel borított területek - így a szikes tavaké is - jelentősen lecsökkentek.

A tavat mocsári növényzet borítja, a parti zónában nádassal és gyékényessel. A tómeder lebegő hínárjainak tagja az apró békalencse.

A szikes tó madárvilágáról Széll Antal természetvédelmi őrterület-vezető írása:

"Talaját az erősen szikes meszes-szódás szoloncsák szikesek típusába soroljuk, melynek előfordulása a Tiszántúl ezen részén meglehetősen szórványos. Állapota azt mutatja, hogy évtizedekkel ezelőtt a felszíni mélyedéseket vályogkészítés miatti talajkinyerés alakította ki, mely a későbbiekben természetesnek tűnő partszegélyeket hozott létre.

A terület két, egymással gáttal elválasztott tóegységre különül el. Az ÉK-i egység szikesebb jellegű, de nádszegéllyel határolt alacsony vizű tóegység jelenlegi állapotában, míg a DK-i tóegység náddal jobban benőtt időszakos vízállású. Természetvédelmi szempontból az ÉK-i rész az értékesebb, mivel alacsony vízállásnál ott értékes sziki fészkelőközösség telepszik meg. Így a kiálló szigeteken fészkelve találtam a gulipánt, a gólyatöcsöt, a széki lilét és a kis lilét is. Ezeknek a fajoknak a fészkelési igénye a száraz szigetekként vagy félszigetekként a víztérbe benyúló felszínek jelenlétéhez kötődik. A kis vízállásnál kialakuló zátonyos környezet ezt biztosította.

2001-ben a tavat kémiai és biológiai paraméterei alapján ex lege védett területnek nyilvánították, melyet a vonatkozó törvény helyrajzi szám szerint taxatíva felsorol. Tekintettel arra, hogy számos védett és fokozottan védett madárfaj vonulási gyülekezőhelye, alkalmi előfordulóhelye vagy szaporodóhelye, természetvédelmi szempontból különösen értékes területnek számít.

Az előfordult madárfajok és jellemzésük:

Kis vöcsök: magas vízállásnál 1-2 párban költő faj

Feketenyakú vöcsök: vonulási időben 1-5 példány előfordul

Bölömbika: a nádas zóna ritka fészkelője

Törpegém: egy pár vizes években költ

Bakcsó: nyár végén a beszáradó vizekre fiatalok és öregek alkalmanként bejárnak

Vörösgém: vonulási időben előfordul

Gólya: a településről kijár táplálkozni néhány példány

Tőkés réce: vonulási időben 20-30 példány

Fütyülő réce: tavaszi vonulás alkalmával 10-15 példány

Kanalas réce: tavaszi vonuláskor 5-10 példány

Csörgő réce: tavasszal néhány példányban, nyáron 25-30 példány átvedlő tartózkodik itt

Böjti réce: tavasszal 15-25 példány

Cigányréce: értékes előforduló réceféle, tartósan jelen vannak, de fiókát vezető családot még nem figyeltem meg

Barátréce: magas vízállásnál néhány pár költ

Guvat: 1-2 pár költ a nádasokban

Vízityúk: jellemző, 2-3 párban fészkelő

Szárcsa: jellemző, tavaszi vonuló és fészkelő

Vörösvércse: alkalmanként berepül a tó fölé

Barna rétihéja: magas vízállásnál 1-2 pár költ a nádasban

Vadgerle: alkalmi berepülő vagy ívási célból érkező

Balkáni gerle: alkalmi berepülő vagy ívási célból érkező

Sárszalonka: a száradó tóban, nyáron a nádszéli iszapos élőhelyen rendszeresen előforduló

Kis lile: kis vízállásnál költ egy-két pár

Parti lile: nyáron alkalmi megjelenő

Széki lile: ritka fészkelője a szikes zátonyoknak, alkalmi fészkelő egy párban

Bíbic: nyáridőben a beszáradó vizeken rendszeresen időznek csapatai

Havasi partfutó: alkalmi megjelenő kisebb csapatokban

Gulipán: kis vízállásnál kialakuló zátonyokon 5-8 pár fészkel

Gólyatöcs: 1-2 pár az előzőhöz hasonló körülmények között költ

Goda: költési idő után fiatalokkal több százas csapatokban érkezik a beszáradó vízre

Erdei cankó: nyáron alkalomszerű az előfordulása

Réti cankó: nyáros rendszeres, néhány példányos megjelenő

Szürke cankó: 2-3 példányban alkalmi előforduló

Piroslábú cankó: nyáron fiatalokkal kis számú előforduló

Füstös cankó: nyári csapatai a 20-30 példány is elérik

Billegető cankó: alkalmi megjelenő

Nagy partfutó: ritka előforduló, egyetlen adatát 2002-ből ismerjük

Apró partfutó: néhány példányos nyári megjelenő

Dankasirály: kis csapatokban alkalmanként

Küszvágó csér: kis vízállásnál egy alkalommal 8 pár fészkelt

Füsti fecske: rendszeresen berepülnek a tó fölé

Molnár fecske: rendszeres berepülő

Sárga billegető: a parti növényzettel borított zóna ritka fészkelője, de vonulás időben rendszeresen megjelenik

Barázdabillegető: néhány példányban rendszeresen jelen van

Foltos nádiposzáta: a nád parti zónájában néhány párban költ

Cserregő nádiposzáta: alkalmi fészkelő

Nádirigó: magas vízállásnál rendszeres fészkelő

Nádi tücsökmadár: magas vízállásnál 1-2 pár költ

Nádi sármány: nádszegélyek fészkelője 1-2 párban"

Oszd meg a cikket  

Megosztás